A képernyő/vászon rabságában...

Memoirs of a Geisha

    A történet az 1930-as évek elején kezdődik, amikor a Nagy Háborúnak vége, az új pedig még csak lassacskán ébredezik. Japánba még nem ért el a "nyugatiasodás" fertőző mérge, élnek a hagyományok, a szokások szentek és sérthetetlenek. Ennek a kultúrának a része a gésák különös, rejtélyekkel övezett világa.
     A kis, furcsa, vízkék szemű Chiyo árván maradt és egy számára idegen, érthetetlen világba csöppent bele. Egy kedves, magasrangú, idegen férfi emléke hajtja, aki egykoron leguggolt mellé a hídon és letörölte a könnyeit. Chiyo elhatározza, hogy bármi áron gésa lesz belőle, csakhogy az idegen közelébe kerülhessen.
     A gésák tragikus sorsa rányomja bélyegét a szolgálóból lett gyönyörű fiatal lányra is. A szépségnek él, minden mozdulata művészet, kenyerét a szórakoztatásból szerzi, egy pillantással forgalmi fennakadást tud okozni - de a szíve mélyen elásva pihen, a szerelem egy gésa számára megengedhetetlen luxus.

    Ez a film az ő sorsát meséli el, egy lányét, aki akár a víz, a sziklán is keresztül tör lassú, de kitartó erejével. Úgy békében, mint háborúban megtudja őrizni azt a ragyogó bájt, amely a leghíresebb gésává tette.
    A remek zenei aláfestéshez, a korhű kosztümhöz és kiváló díszlethez társul a színészek kiváló játéka, közülük is elsősorban a Chiyot megformáló Ziyi Zhang, és az ő szerelmét alakító Ken Watanabe alakítása.

Jack Skellington belefáradt az örökké tartó Halloween-i készülődésbe. Éppen azt ünnepli mindenki, hogy az idén is milyen ijesztőre sikeredett, amikor a polgármester siet hozzá megbeszélni a jövő évi terveket. De Jack nincs sehol...
Karácsony városba tévedt, ahol pedig minden újszerű és csodálatos számára. Nem érti ezt a csodát, próbál képletekkel és kísérletekkel rálelni a titok nyitjára.
Miközben egy fiatal, halott lány sokadszorra is elszökik és Jack nyomában van, a Töklámpások Királya rájön, hogy mit is kell tennie. Teljesen lázba hozza az ötlet, nem veszi észre a lány csendes, figyelmeztető szavait, hogy itt valami nagyon nincs rendben...

Tim Burton zsenialitására fényes példa ez a '93-as rajzfilm. A zene már az elején magával ragadja a nézőt a film különleges világába, olyasmi ez, ami nem hagyja el az ember emlékezetét egyhamar.

  A legfontosabb a szabadság útján az, hogy le kell küzdenünk az akadályokat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az akadályokat. Tudjátok, az életünkben egyszer fent vagyunk, egyszer pedig lent.

 Chris Gardner pedig többször volt lent, mint fent. Különleges figyelemben részesítette őt az élet, a lehető legtöbb bajt, gondot az ő nyakába zúdította. Amikor pedig a felesége elhagyja, és ő ott marad ötéves kisfiával, egy halom kifizetésre váró számlával és határozottan lakásmentesen, akkor bizony a völgy legmélyebb pontja felé zuhan.

 Miközben hordozható csont-sűrűség mérők eladásával kísérletezik és egy állásinterjúért harcol, megpróbál a lehető legjobb apa lenni. Ami végérvénybe véve sikerül is neki, főleg tekintettel a körülményekre. Versenyt fut az idővel folyamatosan, s még akkor is lohol, amikor a motel tulajdonosa újfent felhívja a figyelmét ellentmondást nem tűrő hangon a bér kifizetésére.

  Anyagi gondok, egyedül nevelni egy gyereket, versenyvizsga egy munkáért – és mindezt úgy, hogy nem adja fel -; Chris Gardner igaz története elgondolkodtató, megindító, végtelenül szomorú, de ugyanakkor végtelenül szép is. Will Smith pompásan alakít a főszerepben, s ami az egésznek valami egészen különleges zamatot ad, az a tény, miszerint az ifjabb Christopher Gardnert alakító Jaden Christopher Syre Smith bizony a valóságban is fia az amerikai színésznek.

 A Függetlenségi Nyilatkozatból... Az a rész, ami az ember élethez, a szabadsághoz, és a boldogság kereséséhez való jogáról szól. És azon töprengtem: hogy jutott eszébe, hogy beletegye a „keresés” szót? A boldogságot talán egész életünk során csak keressük... De lehet, hogy soha nem találunk rá... Akármennyire is szeretnénk. Honnan tudhatta?

Tegnap éjfél után néztem szét, hogy milyen filmet lehetne megnézni. Megláttam, hogy van Sleepy Hollows és felcsillant a szemem, de aztán észrevettem egy másik filmet is. És valahogy amúgyis eléggé világvégi hangulatomban voltam, nem akartam rátenni még egy adag Tim Burton-őrületet is (bár semmi kifogásom egyébként ellene, sőt. csak nem mindig jön jól.) És igy fogtam neki The Big Lebowski-nak, aminek egyetlen hátránya az volt, hogy feliratmentes volt, és azért nekem van még mit tanulnom angolból. Nohde megnéztem és bár maga a film meg se közelíti azt a színvonalat, ami fölött azt tudom mondani, hogy "Remekmű!", de a főszereplő karaktere miatt mégis nagyon tetszett. Az is lendített az egészen, hogy néhány percnyi szerepe volt csupán benne David Imádott Thewlisnek (amikor megjelent, félrenyeltem és gyorsan megnéztem imdb-n, hogy tényleg jól látok. jól láttam.), de viszont az a néhány perc se volt semmi. Elég öhm érdekes a karaktere, de az a nevetés, amiket a legváratlanabb pillanatokban hallat... valami hihetetlen. Vihorászik szabályosan :D Jeff Bridgest meg ezentúl szeretjük. 7.5/10.

Rengeteg filmet néztem meg az utóbbi időben, de most láttam az elsőt, ami után éreztem, hogy nah, ezt muszáj papirra vetnem. Azaz képernyőre.
Úgy terveztem, hogy Da Vinci kódot nézegetek, de nem ment a hang, igy döntenem kellett néhány egyéb film között... és a The Lake House-t választottam. Good choice...

Fantasy és romantika keverve, hihetetlen az egész történet, de mégis annyira szép... Egy film célja elsősorban az, hogy szórakoztassa a nézőt. Ez a film teljesiti is e kötelességét. Nem hinném, hogy bárki unalmasnak találná... esetleg túl romantikusnak, túl meseszerűnek... de nem unalmas. És nekem nem túl romantikus, nem túl meseszerű. A két főszereplő játéka elősegíti nagyban azt, hogy az ember a könnyeit nyelje nézés közben. Csodálatos páros...
Kicsit néhol az ember belezavarodik a térbe és időbe, de odafigyelve meglehet érteni. A látvány, a zene, a színészek, meg maga az ötlet... mind remek. IMDb csak 6.9/10et adott rá, én megadom a 10/10est. Lehet, hogy 9/10 lenne csak, ha nem lettem volna alapból ilyen szentimentális kedvemben... nahmindegy.

Fél óra múlva indulok megnézni a Pan's Labyrinth-et. Égek a kíváncsiságtól. Az egyik trailerben volt egy soundtrack, amiből rájöttem, hogy én imádni fogom ezt a filmet. We shall see...

Kétszer mentem el megnézni a Last King of Scotland-ot, és egyszer sikerült. Pedig ezt kétszer is megéri, sőt, többször is. Ez zseniális. Ami a legnagyobbat lendít a színvonalán, az Forest Whitaker játéka. Ezzel szerintem mindenki egyetért, aki látta a filmet.

James McAvoy, akiért megnéztem elsősorban a filmet, szintén zseniális, a karakteréből mindent kihozott, amit kilehetett.

Őt kevésbé magasztalják, de szerintem egyszerűen azért, mert egy szadista diktátor nagyobb falat, mint egy rémült orvos. Bár ez természetesen vitatható. De annak örülök a leginkább, hogy e film után méginkább kapkodni fognak érte. Egyre több filmben láthatom :) Csak abban reménykedek, hogy megtartja az eddigi mércéjét filmek tekintetében. Ne vállaljon el bármit és tőrjön a Zseniális Színész kinemosztott-dijja felé. Az Oscar is szép teljesítmény lenne, de az még nem minden. Tartsa csak ezt a ritmust...
A filmre visszatérve... A realitása a következő, ami levett a lábamról. Mel Gibson Passió-ja vagy akár Apocalypto-ja szintén - radikálisan - realista, de talán pont ez a veszte. A rendező (Kevin Macdonald) nem vitte túlzásba, bár néhol jogos volt Nicholas (McAvoy) zöld színűre válása.
A hangulata is nagyon erős, egyedi, az ugandai környezetet nem lehet egykönnyen elfelejteni. Ezzel a filmmel egy rövid ideig - nagyjából két óráig - bepillantást nyerhetünk egy afrikai ország közelmúltjába, egy tragédiába, ami sajnos sokaknak nem is annyira meglepő. A történelmi filmek akkor érik el céljukat, amikor a nézőben nem csak a színészi teljesítmény, a látvány, a zene, a fordulatos forgatókönyv hatása marad meg, hanem az is, hogy ez mind igaz és jobb lenne nem elfelejteni, mert manapság is bármikor megszülethet egy újabb Idi Amin Dada.

A három Hannibal-rész után elkészült a negyedik, azaz egész konkrétan az első. Hannibal Rising. Még nem volt szerencsém hozzá, nem tudom, hogy fogják-e itt mutatni, mert boldogot-boldogtalant beengednek a vetítésekre és szegény szülők utána vihetik pszichológushoz a gyerkőcöket. Inkább tegyenek ki egy 16os korhatárt, tartsák is be, csak hozzák el az itteni moziba is.
A miértekre ad választ ez a film, vagyishogy Hannibal Lecter miért, hogyan vált olyan brilliáns őrültté, ahogyan megismerhettük a Bárányok hallgatnakból, a Hannibalból és a Vörös sárkányból. Egy ilyen filmből rengeteget kilehet hozni, ezért kicsit félek, hogy miután megnézem, csalódottan fogok kijönni a teremből. De ha viszont Mr. Hopkins-hoz méltóan alakít a fiatalabb Hannibal (Gaspard Ulliel), és nincs olyan szereplő, aki látványosan tehetségtelen, akkor már nagyon rossz nem lehet. Tetszik, hogy nincs egy kifejezetten híres szinész sem benne. A nyomozót már láttam néhány filmben (Dominic West), de nem mondanám tehetségtelennek, tehát... majd meglátjuk.

Kukival ezen a héten megnéztük a Paris, je t'aime-et. 20 rövid film Párizsról, sok-sok csodás színésszel és rendezővel. Van néhány nagyon vad (mint például a vámpíros Elijah Wood-dal), de a legtöbb remek. Mindegyik más történet, más szemszög, más hangulat, más emberek, egyetlen a közös: Párizs. És maga az ötlet is fantasztikus. 10/10.

Jó lenne még megnézni: The Last King of Scotland (ma 5től meg is nézem - holnap várható kommentár róla, bár ahogy magamat ismerem...), 300 (a technikán van a hangsúly, de egye fene, túl jó a trailere), Pan's Labyrinth (ezt is megnézem nemsokára, ha minden igaz) és Zodiac.

Ma tölti Gary Oldman Művészúr a 49 évet (Egyidős édesapjával... :) ). Alig várom, hogy lássam az ötös Harry Pottert, mert szerepel végre benne, SPOILER de ugyanakkor nem akarom látni, mert meghal benne... Pedig ő a kedvencem... meg még ketten (akik közül az egyik szintén megfog halni...) de ő mindenekfölött az Első... SPOILER END. És újra akarok nézni néhány filmet, amikben szerepel... Léon (bár néhány hónapja megnéztem Emesével), Dracula, The Scarlet Letter, The Fifth Element... meg megnéznék néhányat, amit még nem láttam: Immortal Beloved, Rosencrantz & Guildenstern Are Dead, Chattahoochee, Sid and Nancy...
És remélem, hogy még sok-sok filmhez lesz szerencsém, amiben ő alakit megszokott zsenialitással :)

Ha valakinek kényes a gyomra nem tolerálja egyáltalán a fiú-fiú kapcsolatot, akkor a következő fanvideot ne nézze meg. Aki viszont igen, az gyorsan nézze meg, mert haláljó =D

Megnéztem múlt vasárnap az Apocalyptot. Szép kis realisztikus-véres film. Tetszett =D Ugyan nem lett kedvencem, de Gibson nagyon megfogta a lényeget. Főként az tetszett, hogy a pasas menekül gyilkosaitól, egészen addig, amig le nem zuhan a vizesésen és kievickél a partra. Akkor szembefordul velük. Tovább üldözik, de ő már nem menekül, hanem az ismert terepen visszaüt, mert otthon van, a saját erdejében. Ez az, ami engem nagyon megfogott benne... De amúgy hasznos is a film megnézése, tanultam egy-két dolgot az aztékokról igy... :D 8/10

2007. január. 28.: Elijah Wood (26)

 Tegnap este Pincsi volt olyan aranyos és lemondott a nézeményéről, hogy végigbambulhassam a Catch me if you can-t... =)) Nos, nem volt fölösleges ez az áldozata. Ugyanis issteni egy film. 

 Kezdeném DiCaprioval. Sokáig szilárdan megvoltam győződve, hogy pocsék szinész. Az Aviátor után kezdett ez a hitem meginogni. Most pedig már romokban hever. Nos, igenis, jó szinész. Jóképű is, nincs azzal gond, csak azért tőlem mégis távol áll az efféle báj (inkább akkor már Fiennes vagy Bettany... hm...). Remekül alakitott és annyira elhitette a nézővel, hogy tényleg ő az a Frank... az elején még egy csendes, kedves, szófogadó srác... a kedvenc jelenetem az, amikor új suliba kerül és egyenruhában jelenik meg. Bemegy az osztályba, az egyik nagypofás pedig azt mondja neki, hogy olyan, mintha ő lenne a helyettesitőtanár. Erre meg jön neki az a pihent ötlete, hogy jé, akkor én leszek a helyettesitőtanár... Odamegy a katedrához és attól fogva mi, a nézők is elhisszük, hogy ő a helyettesitő tanár. Az igazság az, hogy én megnéztem volna az igazi Franket... aki valóban ott van, abban a helyzetben, akinek eredetileg jön ez az ötlete, hogy akkor álljon be tanárnak és játsza el... és el is hiszik a többiek... Meg amikor az FBIos, Carl betör hozzá, pisztolyt elő, ő meg kijön nagy lazán a fürdőből, törölgeti a kezét és beadja Carlnak, hogy ő tényleg az, akit mond: egy titkosszolgálatos.

 Gyorsan még elmondom, hogy Spielberg újra a javát hozta a javából, bár az elején megvoltam döbbenve, hogy ez nagyon nem Spielberg stilusa... de mégis az lett belőle =) Hanks bácsi pedig a favorit... az más nem lehet... =)) Nahjó, kivétel a Da Vinci-kódban, de olyan ellenféllel, mint Bettany... áh, nincs esélye, bármilyen zseniális is... =))

 Tehát ez a film... hm... a remek szinészekért, rendezésért: 9/10. John Williams zenéje most annyira nem fogott meg (vagy csak nem tudtam arra is figyelni ilyen Istenek mellett? :D), meg valahogy a hangulata nem annyira erős és tartós... de az a kilences biztosan megvan =))

 Már egy jó ideje nem irtam egy filmről se. Szégyeld magad, veréb :P Végülis nem tudom, hogy melyik filmet láttam utoljára. Jahigen.

 A Happy Feet. Hát valami hatalmas :D Az elején halálédes a kicsi Mumble, ahogy nem birja abbahagyni a szteppelést és a hangja is isteni... nagykorában kevésbé édes, de nagyon szerencsétlen, tehát szeressük akkoris :D Egész film alatt azon gondolkodtam, hogy melyiknek a hangja Robin Williams. Pedig nem lett volna nehéz kitalálni, legalább az egyiket... merthát kettőnek adta a hangját, Lovelacenek (akit nagyon birok, főleg amikor készül megfulladni, mert ott lehet sajnálni és egy rakás szerencsétlenség... szeretem a szerencsétleneket, aranyosak XD) és Ramónnak, aki egy katasztrófa, de szeressük azért :D A zene is isteni, látvány, szereplők, sztori minden. Imádom. 10/10.

 Jahés új mjúzik: Before Sunset soundtrackje - Julie Delpy - A Waltz for a Night

Január.07: Nicolas Cage (43)

 Tegnap megneztem a Silent Hillt Angievel. Sajnos eleg sokminden kivolt belole vagva, mge a kozepenel kikellett siessek kb ot percre a terembol, szal nemnagyon ertettem mindent belole (foleg a vegenel bamultam bamba pofaval a vaszonra). Tartalmat nem tekintem, egy ilyen filmnel nem lehet, vagyis lehet, de ha en azt tekintem, akkor nem adnek neki sok pontot a tizbol. De neztem inkabb a zenet, a szineszeket, a rendezest es igy egeszen jo. Boromir bacsit szeressem benne ;) A kislany nem tulzottan alakit nagyot, legalabbis en nem vagyok elragadtatva tole, de az anya mar egeszen jo volt. A zene kifejezetten tetszett, majd utananezek, hogy ki a zeneszerzo. Szal azert igy osszegezve megerte elmenni ra. 6/10.

Tobb filmre faj most a fogam (mint pl: Silent Hill, The Illusionist, The Last King of Scotland, Wimbledon, Becoming Jane etc.) De mind kozul a leginkabb az Illusionistot neznem most meg. Edward Norton jatszik benne es nagyon elut az eddigi karaktereitol Eisenheim karaktere, bar teny, hogy nagyon sokfele emberket jatszott o mar. Paul Giamattit is szeressem, nagyon tud o is. Jessica Biel a harmadik foszereplo, aki szep megminden, de nem tudom, hogy mennyire van tehetsege... Ha ront a film szintjen, akkor keszitek woodoobabut es megbosszulom... XDDD Hulyeskedek. Szal jo film lehet, masnak is ajanlom, aki egy kicsit is szereti a misztikus filmeket ;)

Oktober.03.: Clive Owen (42), Seann William Scott (30) & Neve Campbell (33).

 Tegnap este megneztem a Constant Gardenert (Elszant diplomata). Pfu... hat minden elismeresem a rendezonek elsosorban. Utana meg Fiennesnek. Nem hazudtolta meg magat, nagyon nem. A vagas se semmi, Weisz kisasszony se es a zeneje is emlitesre melto. Szal egesz jo. Sot. Nem kedvencem, de azert nagyon nem semmi egy film... Meg megneznem egyszer, mert roman felirattal picit nehezkes volt, foleg, hogy szerettem volna figyelni a filmet is, nemcsak a feliratot... Nem hepi end, ennek orultem. Mondjuk azert veszettul sajnaltam Fiennest, amikor rajottem, hogy kifogjak nyirni es jottek is erte... De ez mar egyeni problema. Egy 9/10 mindenkepp.

 In Memoriam: ♥ Richard Harris ♥ (1930 - 2002) & Walter Matthau (1920 - 2000)

 Tegnap megnéztem a Goal! cimű filmet. Nem szeretem a focit, de ez a film tetszett. Jó volt. A szereplők nem rosszak, kissé nagyon hálivúdi, de azért jó. Marcel Iuresre meg kifejezetten kiváncsi voltam, hogy hogyan alakit benne. Nagyon jó volt ő is =)) A főszereplő is szimpatikus emberke. Meg imádom egyik emberke akcentusát a filmben =D 7/10 asszem.

 

Jah és még bevezetek asszem valamit. Hogy odairom, hogy melyik hires hálivúdi emberke született e bizonyos napon.

Szeptember.21.: Bill Murray (56), Jerry Bruckheimer (61) és Luke Wilson (35).